deadly silence came upon the room -
ez volt writing classon még másodéven az egyetemen az a mondat, amivel el kellett kezdeni a novellát. nem szerettem annyira. egy sablonos történetet találtam ki, amiben volt szex, megcsalás, izzadt testek és félhomály és szerintem vér is. sokkal jobban bejött az, amikor a tanár arra kért, írjunk egy történetet a kedvenc utcánkról. a zsidó negyed egyik apró kis zsákutcájáról írtam, ahonnan a zsidók régen eltűntek, csak a dávidcsillag maradt meg a házak falán és a zaci, ami szerintem még a mai napig is üzemel.
azt hiszem négyest kaptam a félév végén - mert mindig késtem a leadással. nem sokat, de a tanszéken az volt a divat, h jegyet vontak le a késések miatt. 5 perc - egy jegy.
akkor még fogalmam nem volt, h az írásból fogok megélni.
gyakorlatilag semmiről sem volt fogalmam, és amikor apám azt mondta, h az egyetemi éveim a legszebbek, azt hittem, megőrült. ma már pontosan tudom, h igaza volt.
szerintem ma sincs fogalmam túl sok mindenről, de igyekszem, h ez megváltozzon. nem gondolom, h halálom napján majd egyszer csak megvilágosodom, mint buddha, és választ adok az élet értelme című nagy kérdésre, de azért hátha - mert most is nagyon szívesen válaszolok az élet nagy kérdéseire - feltéve, ha valaki érdeklődik, de akkor is, ha nem.
